„DigiMúzeum” elnevezésű mintaprojekt
A Zempléni Múzeum részt vett a szentendrei Múzeumi Oktatási és Képzési Központ (MOKK) EFOP 3.3.3.-VEKOP-16-2016-00001 múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek elnevezésű mintaprojektjében. A DigiMúzeum elnevezésű mintaprojekt célja, hogy az oktatási intézmények és a pedagógus hallgatók érdeklődését felkeltse a múzeum gyűjteménye iránt, ezáltal elmélyítse, erősítse a múzeumok oktatásban való szerepét.
A projekt megvalósításához a Zempléni Múzeum együttműködési megállapodást kötött a szerencsi Bolyai János Katolikus Általános Iskolával, valamint mentorált intézményként csatlakozott a projekthez a Sárospataki Képtár és a Miskolci Egyetem BTK történelem tanszéke is. A projekt keretén belül a Bolyai iskola tanulói szakköri jelleggel, hetente egyszer látogatnak el a múzeumba és ismerkednek meg a gyűjteményekkel, a feldolgozás folyamataival.
A projekt legfőbb célkitűzése a köznevelési intézményekkel kialakítandó szoros együttműködés, a múzeum adta lehetőségek teljesebb körű kihasználása volt. A projekt során a Zempléni Múzeum a digitalizált múzeumi tartalmak oktatási hasznosítására kívánt módszertani útmutatást kidolgozni, ugyanis ebben olyan lehetőségek rejlenek, melyek mind a tanulók, mind az oktatók, mind pedig a pedagógusképzésben résztvevők számára érdemes kiaknázni.
A projekt megvalósítása során a Bolyai iskola és a múzeum közös programokat, „szakköröket” szervezett két korcsoport számára. A 60 percesek foglalkozásokat hetenként tartottunk. A szakköri munka során a gyermekek megismerkedtek a képeslapok és az ex libris történetével, a múzeumban lévő gyűjteménnyel és betekintést nyertek a rendszerezés és feldolgozás folyamatába. A múzeum gyűjteményében lévő ex libris dúcok segítségével bemutatásra és kipróbálásra került az ex librisek reprodukálása, valamint a gyerekek önállóan is készítettek képeslapokat és ex libriseket. Az elkészült művekből és a gyűjtemény egyéb darabjaiból a szakköri foglalkozásokon részt vevő gyereke és a múzeum munkatársai együtt egy kiállítási anyagot állítottak össze, és ezt az iskola többi tanulójának is bemutatták.
Ezeken a programokon a tanulók nemcsak megismerkedtek a múzeumban folyó munkával, a gyűjteményekkel, hanem szervesen bekapcsolódtak a feldolgozásba, a digitalizálásba, megismerték a gyűjtemények felhasználási lehetőségeit. A pedagógusok és pedagógushallgatók is megismerhették a múzeumban rejlő oktatási lehetőségeket, melyek segítségével non-formális és informális módon kiegészíthetik, interaktívabbá tehetik az órai oktatást. Ezáltal az intézmény megfelel a kitűzött célnak és bekapcsolódik az oktatásba, miközben a múzeum számára fontos háttérmunkák - feldolgozás, digitalizálás- is megtörtént.
A programhoz kapcsolódott Tari Annamária pszichológus előadása, amely az internet és a modern telekommunikációs eszközök használatának veszélyeire hívta fel a pedagógusok és a szülők figyelmét.
A szakkörön részt vevő tanulók érdeklődőek voltak, nagy örömmel vettek részt a múzeumi foglalkozásokon. Minden alkalommal kaptak gyakorlati feladatot, és gyakran maguk is alkothattak.
A tanulók számára a modern tömegkommunikációs eszközök, a számítógépek és az internet használata napjainkban már természetes. Órákat töltenek ezen eszközök mellett, de többségében nem tudják helyes célra, pl. az ismeretszerzés eszközéül használni az informatikai eszközöket és az internetet. Foglakozásaink fő célkitűzése az lett, hogy megmutassuk számukra, milyen módon juthatnak értékes információkhoz. Az egyes gyűjteményi egységek megismerésével újabb ismereteket is átadtunk, pl, az ex herbárium feldolgozása előtt a gyerekek gyűjtöttek növényeket, és megpróbálták meghatározni azokat, összevetették a művészi ábrázolással az eredeti növényt.
Ugyanakkor azt is megtapasztalhattuk, hogy a gyereket napjainkban már túlságosan is „beszippantja” a virtuális világ. Ezért hívtuk meg a téma egyik szakértőjét, Tari Annamáriát, aki előadásában rávilágított arra, hogy az okostelefonok által könnyen elérhető internet világa azért veszélyes a gyermekekre, mert még nem képesek különbséget tenni a valóságos és a virtuális között.
Tehát mindamellett, hogy nagyon fontos a jövő generációk számára, hogy a digitális kompetenciákat fejlesszük, hogy megtanítsuk őket a modern eszközök használatára, arra is fel kell hívnunk a figyelmüket, hogy mire érdemes használni ezeket, és hogy a virtuális segít megismerni a valóságosat, de nem helyettesítheti azt.
