A szerencsi csokoládégyár történetét kutatva gyakran találkozunk egy fontos dokumentummal, a szerencsi járásbíróság 733/923. számú határozatával, amely a Magyar Kakaó és Csokoládégyár Rt. szerencsi gyárának használatban vételi engedélyét tartalmazza. A határozatot Gosztonyi István, a szerencsi járás főszolgabírója írta alá, 1923. február 25-i keltezéssel.
Legtöbbször ebben a másolati formában láthatjuk: (A nagyobb felbontásért kattintson a képre!)
Sokan ezt a dátumot tekintik a gyár „születésnapjának”, fél évszázaddal ezelőtt is ehhez az időponthoz kötötték a gyár fennállásának 50. évfordulójára rendezett ünnepséget.
Így joggal vetődik fel a kérdés: tényleg február 25. a Szerencsi Csokoládégyár születésnapja?
Ha azt nézzük, hogy az ember születésének is vannak „előzményei”, akár ezt a napot is tekinthetjük születésnapnak, bár egy gyár esetében ezt nehéz megállapítani.
A csokoládégyár gyár létrehozásának előzményei közül talán a legfontosabb, hogy 1921. július 13-án a magyar édesipar meghatározó szereplői: a Magyar Czukoripar Rt. vezetősége és a Stühmer testvérek, a Hangya Ipari Rt.-vel szövetkezve megalapították a Magyar Kakaó és Csokoládégyár Rt.-t azzal a nem titkolt céllal, hogy nagy mennyiségű és jó minőségű csokoládétermékekkel lássák el az újraéledő magyar piacot. Már a részvénytársaság hivatalos megalapítása előtt kérvénnyel fordultak a magyar királyi pénzügyigazgatósághoz, amelyben a létrehozandó gyár színhelyéül a szerencsi cukorgyártelepet jelölték meg. Ez alapján megcáfolhatjuk azt a gyakran elhangzó megállapítást, hogy a gyárat eredetileg Debrecenben tervezték működtetni. Az alföldi város cukorkagyártó üzeme, az Első Debreczeni Gőzczukorkagyár szintén az Rt. tulajdonába került, de ott csak cukorkát kezdtek el újra gyártani, a kakaó- csokoládégyártást a kezdetektől Szerencsre tervezték.
1922 augusztusában ifj. Asbóth Oszkár gépészmérnök elkészítette a szerencsi gyár gépberendezéseinek leírását, amelyeket a budapesti Ganz gyárból és a drezdai Léhmann cégtől szereztek be. A német cég világhírű volt, a korban ott gyártották a legkorszerűbb a kakaóbab-feldolgozó és csokoládégyártó gépeket, ezeket Magyarországon működő gyártól nem tudták volna megvásárolni.
A szerencsi gyártelep a miskolci iparfelügyelőségtől már 1922-ben megkapta az iparhatósági telepengedélyt, ennek alapján a szerencsi járás főszolgabírója 1922. október 17-én véghatározatot hozott az iparengedélyezés ügyében.
1923 januárjában már néhány apróságtól eltekintve minden készen állt Szerencsen a próbaüzem beindításához, erről egy jegyzőkönyv is tanúskodik. Ennek alapján 1923. január 20-án a Rt. vezetősége kérelmezte a használatba vételi engedélyt és az iparigazolvány kibocsátását. A kérelemben üzemvezetőként még Kuhner Arnoldot jelölték meg, és 40-50 fő foglalkoztatásának szándékát is bejelentették.
A kérvény elbírálása érdekében február 17-én helyszíni szemlét tartottak. Érdekesség, hogy a szemle jegyzőkönyvében helyszínként a cukorgyár kockacukor üzemének osztályát jelölték meg. A bejárás során meggyőződhettek arról, hogy az üzem készen áll a termelés beindítására.
Már csak egy engedély hiányzott ahhoz, hogy a berendezett és felszerelt gyár elkezdhesse a működését. Gosztonyi István főszolgabíró 1923. február 25-én kiadta a használatba vételiengedélyt.
Ennek régebben a gyárban őrzött másolati példánya így néz ki:
A papír hátoldala:
Az engedéllyel elhárult minden akadály a gyártás beindítása elől. Elkezdték toborozni a munkaerőt, és hamarosan megindult a próbaüzem.
Hogy február 25. a gyár születésnapjának tekinthető-e , én sajnos nem tudom eldönteni, és talán nem is kell. Nem a pontos dátum a fontos, sokkal inkább inkább az, hogy egy hosszú előkészítő folyamat eredményeképpen 100 esztendővel ezelőtt elindult a kakaófeldolgozás és a csokoládégyártás Szerencsen.
Létrejött egy gyár, amely sok szerencsi ember életét határozta meg, hiszen a gyár dolgozói az azóta eltelt 100 év során megtapasztalhatták, hogy a gyár szó nemcsak épületeket, gépeket jelent, hanem elsősorban embereket, akik a megélhetésük mellett a gyárért, és - egy összetartó közösséget alkotva - egymásért is dolgoztak.
