A szerencsi Zempléni Múzeumban 2017. augusztus közepe óta látogatható az a tárlat, amelyet a modern magyar grafika egyik legjelesebb alkotója, Kass János legszebb irodalmi illusztrációból állítottunk össze a művész özvegye, Bánki Vera segítségével.
„A modern grafika rajzvirtuózai között Kass János az, aki a legtöbbféleképpen alkalmazkodott az adott témák művészi tartalmához, lelkületéhez. S milyen szinten! Ha Nagy László-költeményeket illusztrált, szaggatott kompozíciói szárnyaltak, mint a lírai sorok, ha gyerekeknek népmeséket, átváltott karikatúrába, ha Juhász Ferenc-eposzhoz rajzolt, e képek megteltek esztétikus formákba sűrített szimbolikával és biológiai motívumokkal. A bartóki Cantata Profana sorozat már végsőkig letisztult, szinte zenei. Az ember tragédiája metszetek dúsak, sokatmondók, Madách Mózesének lapjai súlyosak, tömbszerűek, a Hamlet-rajzok angolosak, és szerves részei a szépen tipografizált szövegidézetek. García Lorcához brutális fametszetstílust választott, s tiszteletteljes ámulatra késztette a világ minden grafikakedvelőjét, -értőjét A kékszakállú herceg várához készített vörös-fekete-püspöklila szitanyomatokkal… A Móra Kiadó házi illusztrátoraként, majd 1965 és 1973 között az Új Írás művészeti szerkesztőjeként folyvást a kor legjobb íróival, költőivel barátkozhatott. Tudták róla, hogy ő is mívesen ír, kifejezően, eszes és érzékeny tárcákat. És persze nem győzték csodálni, mekkora beleérzéssel találja meg a legmegfelelőbb stílust és kifejezési formát akár illusztrátorként, akár nagy témák képi megjelenítésére vállalkozó grafikusművészként ” - méltatta Kass János művészetét barátja, Sárközi Mátyás.
A szegedi származású Kass János (1927. december 26. – 2010. március 29.) 1949-ben szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskolán, és 1951-ben a Képzőművészeti Főiskolán. 1960-61-ben a lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskola aspiránsa volt. A hatvanas években a Móra Kiadónak készített illusztrációkat: rajzokat, rézkarcokat, 1965 és 1973 között az Új írás folyóirat művészeti szerkesztője volt. 1968-tól nyolc évig az Iparművészeti Főiskolán tanított. Grafikáival, tipográfiai terveivel, illusztrációival, bélyegeivel több hazai és nemzetközi díjat nyert. 1966-ban és 1977-ben Lipcsében, 1999-ben Frankfurtban a könyvművészeti kiállításon A legszebb könyv díjat kapta. Érdemes és Kiváló Művész, kétszeres Munkácsy-díjas. 1999-ben Kossuth-díjat kapott.1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki, 1994-ben Szeged díszpolgára lett, 2011-ben poszthumusz Magyar Örökség-díjat kapott. Mintegy 400 könyvillusztrációja ismert, többek között Az ember tragédiája, a Hamlet, A kékszakállú herceg vára, a Psalmus Hungaricus. A 80-as években tematikus sorozatokat is készített, a Biblia- és az Ószövetség-sorozatot. A magyarországi nagy sikerű bemutatók mellett világ számos országában volt önálló kiállítása. Művei 1985 óta a szegedi Kass Galériában láthatók.
A kiállításon válogatást adunk Kass János nagy sorozataiból: megjelennek Az ember tragédiája, a Hamlet, a Kék szakállú herceg vára és a Biblia-sorozat egyes tételei. Külön érdekessége a tárlatnak, hogy ízelítőt nyújt azon könyvek sokaságából, amelyet Kass János illusztrált, és az ifjabb korosztályok számára a gyermekversek, mesék és az ifjúsági irodalmi műveiből származó grafikáknak külön rész szentel.
Kass János így összegezte tevékenységét és határozta meg életszemléletét : „Elzúgtak az évek, évtizedek. Festettem porcelánt, öntöttem gipszet, faragtam követ, terveztem könyvet, tipográfiát. Kiállítást kiállítás követett. Évekkel ezelőtt leírtam egy francia lapnak, ma is érvényes: szeretek élni, szeretem a fűt, fát, virágokat, az embereket, mindent, ami körülvesz, van, mozog, fejlődik. Szeretem a mozgást, lüktetést, az örökösen alakuló izgalmas életet, a mikrovilágot, amely körülvesz, a naponta ismétlődő megszokottat és a tágabbat, a soha nem látottat, a megsejtettet és a megsejtéseket... Megütött húrként rezonálni, rendet, rendszert teremteni. Szépet adni a szépre vágyónak, kibeszélni a bánatot, tanúja lenni a kornak, krónikásai vagyunk korunknak. Hacsak egy kis részt, hacsak egy keveset hozzátehetünk a nagy műhöz, hacsak egy vörösvérsejtje lehetünk a nagy vérkeringésnek, tettünk valamit…”
Kiállításunkkal mi is igyekszünk tenni valamit: felidézni, megismertetni, közvetíteni a látogatóink számára ezt az üzenetet - egy ragyogó tehetségű művész, egy kiváló ember életszeretetét, művészetének mélységeit.
