Egy szerencsi múzeum alapításának gondolata az 1960-as években vetődött fel. 1965-től megkezdődött a helytörténeti gyűjtőmunka, amelyben nagy szerepe volt az Angyal Béla vezette honismereti szakkörnek. 1967. július 17-én dr. Petrikovits László fogorvos, ismert műgyűjtő adománylevelével 400 ezer képeslapot, valamint ex libriseket, könyveket, régészeti, néprajzi, képzőművészeti tárgyakat ajándékozott a településnek azzal a kikötéssel, hogy abból múzeumot hoznak létre, és azt a későbbiekben sem vihetik el Szerencsről.
A felajánlás nagy lendületet adott a múzeumalapítás ügyének, s az intézmény 1968.december 3-tól megkezdhette működését. Mint a megyei múzeumi szervezet egyik tagegysége tájmúzeumként is funkcionált: Szerencs és környéke, a Taktaköz és a Harangodvidék kulturális örökségét kezelte.A múzeumnak helyet adó Rákóczi-váron 1967 és 1989 között felújítási munkákat végeztek, így az intézmény többszöri költözésre kényszerült, s csak 1991 októberében foglalta el végleges helyét a történelmi falak között. 2013. január 1-jétől a múzeum átkerült Szerencs Város Önkormányzatának fenntartásába, önállóan gazdálkodó költségvetési szervként működik tovább. Az intézmény tevékenysége megőrizte korábbi jellegét, területi múzeum minősítést kapott, s hozzá kapcsolták a Szerencsi Cukormúzeumot is tagintézményként. Szerencs és környékének történeti, régészeti, néprajzi és képzőművészeti örökségének gyűjtésén túl az intézmény fő profilját továbbra is a nemzetközi hírű képeslap-gyűjtemény és a jelentős exlibris kollekció gondozása képezi. Ugyanakkor fontos szerepet kíván vállalni a hazai édesipar: a cukor- és csokoládégyártás emlékeinek összegyűjtésében és feldolgozásában is.