Avagy a Mikulás evolúciója a Zempléni Múzeum képes levelezőlap-gyűjteményében
A Zempléni Múzeumban őrzött egy millió darab képes levelezőlap lehetővé teszi, hogy az 1880-as évektől napjainkig bepillanthassunk az adott korszak mindennapjaiba, illetve tágabb kontextusba helyezve nyomon kövessük egy–egy téma változását.
A Zempléni Múzeum képes levelezőlapjai között jelentős számban – több ezer – képviseltetik magukat a karácsonyi üdvözlőlapok. Ezek között találhatóak kifejezetten Mikuláshoz köthető képeslapok, melyek szintén változásokon mentek keresztül az idők folyamán. Ezúttal gyűjteményünk e témájú lapjai közül válogatva mutatjuk be Önöknek a képeslapkiadás szempontjából is jelentős korszakok Mikulás-ábrázolásait.
Szent Miklós püspök a Kr. u. III. században élt, minden vagyonát a szegényeknek adta, lila ruhájában az utcákat járta és segítette a bajbajutottakat. A tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, diákok, a pálinkafőzők védőszentje, nem hivatalosan a prostituáltak is saját szentjüknek tartják, mert Szent Miklós többször jobb útra térített utcalányokat. Egy éjszaka három darab arannyal teli erszényt dobott be egy kereskedő három lányának ablakán, hogy megakadályozza a család elszegényedése miatt a lányok prostitúcióra kényszerülését. – Ide nyúlik vissza a gyerekek éjszakai ajándékozásának szokása.
Az anzikszok a lapkiadás kezdetén külföldről érkeztek Magyarországra, ezért az import képeslapokon más nemzetek Mikulás-ábrázolásai figyelhetőek meg ebben az időszakban.
Képeslap 1906-ból
Az oroszok Télapója fehér, majd kék–fehér ruhát viselt, ahogyan egyébként a szlovén és belorusz Télapó is. Minden kultúrának megvolt a saját Mikulás-féle jótevője, ezek különbözőképp jelentek meg a XIX. század végéig. Ekkor egységesült a Mikulás-kép és a hagyományok szerint ebben a képeslapoknak is szerepe volt, ugyanis Louis Prang (1824-1909) bostoni nyomdász, akit az amerikai karácsonyi képeslapok atyjaként is emlegetnek, megteremtette a túlsúlyos öregapó képét. Rendkívül népszerűvé vált s ezzel elterjedt (illetve a Coca-Cola reklámjáig megalapozta) a ma jellemző Mikulás-kép.
A képeslapok Mikulásai a technika fejlődésével szintén változásokon mentek keresztül. A korai litográfiákat a fotótechnika váltotta fel és az 1910-es években rendkívül népszerűvé váltak a fotóműtermekben felvett, széles témákat megragadó fényképalapú képeslapok – így Mikulásról is több műteremben készültek képeslapok. Ezek már Magyarországon fotózott és nyomtatott lapok voltak, ugyanis a Millenniumtól (1896) kezdve elterjedtek a hazai képeslapok.
Képeslap 1913-ból. Több változatban is forgalomban volt, így a Mikulás ruhája piros és barna is volt a képen.
Az első világháború az aranykort jelentette a képeslapok világában, Paul Vincent francia kutató például egyenesen azt a megállapítást tette, hogy „Az 1914–1918-as háborút kétféle módon nyerték meg: puskákkal és képeslapokkal”. Nagy számban készültek a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó anzikszok.
A trianoni döntést követően a magyar képeslapkiadás az irredenta, revíziós célok szolgálatába állt. Az elcsatolt részek elvesztése elleni tiltakozás, a magyar kultúrkincs megőrzése, a magyarságtudat erősítése elsődleges feladatává vált. Így a két világháború között Magyarországon kiadott képeslapok a lapkiadás történetének külön korszakát jelentik, melyben meghatározóak a grafikai úton készített, a magyar néprajz elemeit beemelő képeslapok – ez a hatás figyelhető meg a Mikulást megjelenítő képeslapokon is.
Mikulásnapi üdvözlet 1938-ból
Egyébként az 1930-as években a nemzetközi világban is változás történt a Mikulás ábrázoláson. 1930 táján a Coca-Cola, hogy népszerűsítse a téli hónapokban jéghideg frissítőjét, megalkotta a jól ismert pocakos, kedélyes Télapót, aki bizony Coca-Colát iszik. Világszerte máig ez a legismertebb Mikulás-ábrázolás.
A II. világháborúban a képeslapok jelentősége fokozatosan csökkenni kezdett.
Képeslap 1940-ből. Magyarország még nem lépett ugyan be a II. világháborúba, a repülőgépről ajándékot osztogató Mikulás mégis balsejtelemmel tölti el a nézőt.
A második világháború után a szovjet befolyás alá került Magyarország mindennapjai jelentős változásokon mentek keresztül és ez nagyban érintette a képeslapok kiadását is. Korábban bárki adhatott ki anzikszot, azonban a lapkiadás monopolizálásával kizárólag a Képzőművészeti Alaphoz került ennek joga. A képeslapok nyomdai színvonala még az 1950-es években sem érte el a háború előttit, a fő céljuk egyébként is a propaganda kiszolgálása volt. Így például Mikulás elvesztette vallási tartalmát és Télapó lett, amit a sapkájára tűzött vörös csillag mindennél jobban szimbolizál, zsákjában pedig az Állami Áruházból származó ajándékokkal siet meglepni a – feltehetően jó szocialista – gyerekeket. A vallási tartalom háttérbe szorulásáról vallanak a korszak feliratai is, az „áldott” szó végleg eltűnik az ünnepi kívánságok közül.
Az 1960-as évek Télapó-képeslapjai szocreál stílusban készültek. A politikai propaganda helyét inkább a technikai újdonságok reklámozása vette át – melyek hamarosan kiszorították a képeslapokat, eleinte csak a kordokumentáló feladatból, majd hamarosan az emberek közötti kapcsolattartó szerepét is jelentősen mérsékelték.
Képeslap 1965-ből
Minden kedves olvasónknak, látogatónknak ezúton kívánunk boldog Mikulás napot!
(B.M.)
