Azt mondják, hogy a szerelem örök – ebben nem kívánunk állást foglalni, de azt bátran kijelenthetjük, hogy a képes levelezőlapokon megörökített szerelem mégiscsak hosszú életű, hisz’ hol vannak már eleink lángoló érzései s talán kiábrándító csalódásai! Mégis, a képeslapokon megőrzött vallomásaik, a beszédes képek múlhatatlanná teszik érzelmeiket.
A szerelem témájú képes levelezőlapok nagy változásokon mentek keresztül, mióta az első postai levelezőlap megjelent 1869-ben az Osztrák–Magyar Monarchiában. A megváltozott szokások, erkölcsök jól nyomon követhető a lapokon.
A századfordulón, a „boldog békeévekben” a képes levelezőlapok nagy népszerűségnek örvendeztek, a szerelmi témájú lapokon gyakran szerepeltek préselt virágok; és gyöngyökkel, hímzésekkel, csillámmal díszített lapok beszéltek a szerelmesek helyett.
A századelőn a rajzolt képeslapokon elegáns urak és dámák képei mellett a ledérséget és kacérságot képviselő képeslapok is megjelentek, gyakran visszatérő elemként szerepelnek a hatalmas tollas kalapok, harisnyák (mint a csábítás örök fegyverei), tükrök, kis kutyák. A századeleji fényképész-műtermekben készült fotósorozatok rendkívül visszafogottan mutatták be és szabták meg az udvarlási illem szabályait.
Az 1910-es években készült képes levelezőlapok visszatérő témái voltak a padokon és a természet lágy ölén összebújó szerelmesek, a korábban csak vallási szimbólumként (Szentlélek) szereplő galamb bekerült a polgári gondolkodásba és a levél postásává vagy az elvágyódás kifejezőjévé vált, a párosan turbékoló galambok az örök szerelmet jelképezték.
A képes levelezőlapokon a testiség kifejezése is finoman előtérbe került: a közeledést, a pillantásokat, a finom érintéseket betetőzte az egyre szenvedélyesebbé váló csók. Persze a beteljesülés mellett megjelent a keserű elválás és a távol lévő kedves utáni vágyakozás is: a cigarettafüstben felsejlő szerelmespár. Az első világháború (1914–1918) elszakította egymástól a szerelmeseket, ezért a háttérben felsejlő boldog pár ebben az időszakban is megjelent a lapokon, azonban az elválás nem tragikus színben nyilvánult meg.
Az 1910–1920-as években e visszafogott képes levelezőlapok mellett megjelent a pajzánság és a pornográfia is. Számos országban ezeket a lapokat csak lezárt borítékban kézbesítették. Ezekben az években gyakoriak voltak a historizáló festményreprodukciók is, melyek azt sugallták, hogy a szerelem legyőz bármilyen származású személyt a történelem bármely korszakában. Újból elterjedtek az árnyképek is.
Az 1920-as évek elejétől – feltehetően a filmművészet előretörésével – ismét a fényképsorozatoké lett a főszerep, a romantikus tengerpartok, holdvilág, mesterkélt pózok megannyi kliséjével.
Az 1910–1930-as években az ábrázolások túlfűtöttebbek lettek, a mélyen dekoltált ruha, fedetlenül hagyott váll lett a jellemző. Emellett megmaradtak a század eleje óta divatos képek a szívekről, egyszerű mondatokkal.
Az 1930–1940-es évek fordulóján a fekete-fehér képek és a beszélő gesztusok uralkodtak. A második világháború (1939–1945) idején a képes levelezőlapok túl voltak fénykorukon, már sokkal kevesebb lap jelent meg, mint az első világháború idején. Ugyanakkor megnőtt a magyar kiadású és magyar motívumokkal dolgozó lapok száma. A 40-es években lendületet vett a karikatúra, amely alkalmas volt a felszarvazott vagy a kívülről össze nem illő párok kigúnyolására.
A szerelmes képeslapokon nemcsak a képek és a szavak beszéltek. Létezett egy külön virág- és bélyegnyelv, utóbbi a bélyeg felragasztásának módjával vallott, de gyakoriak voltak a bélyeg alatti és rejtjelezett üzenetek is.
A képes levelezőlapok nem tűntek el napjainkból sem, talán inkább csak a digitális létbe szorultak vissza, ahol számos weboldalon keresztül vallhatjuk meg szerelmünket régire emlékeztető és nagyon modern virtuális képeslapok segítségével.
